Birthdays of Tears

Oct 27: Marci's birthday. He would be 13 this year.
Oct 30: Petra's birthday. She would be 10 years old on this day.

More than 8 years after his crime, Ciaran Tobin, who killed two children in Hungary on April 9, 2000, is still a free man. Hungary never really cared to punish him, and nor has Ireland. Shame on both.

The Foundation will continue to draw attention to the tragic fate of Marci and Petra, children of Leányfalu, Hungary, and the appalling mockery of the Hungarian judicial process that ensued after their deaths.

Rest in Peace, children. We love you and we shall continue to fight for you.

angyalokszulei.hu

Végre valami

Ciaran Tobin in BlogEuropa

"... this case demonstrates how poorly the legislators’ original intentions are reflected in some of the rulings that refuse the enforcement of arrest warrants." Petra Bard, PhD, Central European University

Read the whole article below, courtesy of BlogEurope.


The European Arrest Warrant: category and practice
Filed under: European Society, Guest Editors, Law
Petra Bard

September 30, 2008

The European Arrest Warrant – a highly controversial instrument from the third pillar – is the subject of the following comment. Although it has been agreed upon – following from the nature of framework decisions necessitating unanimity – by all Member States’ representatives, another branch of government, the judiciary was less satisfied with the piece of EU legislation. Many constitutional challenges attacked the framework decision, and piles of academic papers are addressing these. I am not touching upon the constitutional issues here, I will much rather present a case study that can faithfully demonstrate how poorly the legislators’ original intentions are reflected in some of the rulings that refuse the enforcement of arrest warrants.

Irish citizen Ciaran Tobin resided in Hungary, working as the director of an insurance company when on 9 April, 2000, he ran over two small children in the Hungarian village of Leányfalu. Guarded by his grandmother, one of the victims was standing on the sidewalk, with the other victim, his sister sitting in her pram next to him, when Ciaran Tobin’s car traveling at a speed between 75-80 km/h way above the allowed speed-limit knocked down the children, who both died on the spot. Although Ciaran Tobin’s travel documents were taken away during the criminal process, he eventually received his passport back upon the request that he wished to go home to attend the wedding of his wife’s sister. He deposited the sum of HUF 500,000 in the form of a so-called insurance, as prescribed in the Hungarian Criminal Procedural Code. He authorized his lawyer to receive his official letters and the trial went on in his absence.

It is unclear why the Hungarian authorities decided to permit Tobin to leave the country on the grounds of the above given circumstances, in view of the fact that during the period in question there was no extradition agreement between the two countries, on the basis of which Ireland would have been obliged to extradite the defendant to Hungary. Therefore, the Hungarian authorities ran a considerable risk that Tobin might not return to Hungary, the country where he was likely to receive a prison sentence – and that was exactly what happened eventually.

In 2002 a Hungarian court sentenced the accused Irish citizen in absentia to a mandatory prison term of three years for the crime of violation of public road rules by negligence causing death. Ciaran Tobin’s lawyers turned to the President of Hungary for presidential pardon, unsuccessfully. In 2005 a Hungarian appeal court granted the possibility of release on parole after one and a half year, i.e. if half of the prison sentence impose had been served. The Hungarian court called upon Mr. Tobin to present himself for the commencement of the punishment, but he failed to return to Hungary. To facilitate the execution of the prison sentence, Hungary issued a European arrest warrant. The Irish High Court rejected this in the first instance on 12 January, 2007, basically on the grounds that the defendant did not flee Hungary, but left it legally. The Supreme Court turned down the ensuing appeal on 3 July, 2007 and the judgment became final.

Section 10 of the Irish Act of 2003, which gave effect to the framework decision – as amended in 2005 – recognizes four different scenarios, where the respondent should be arrested and surrendered to the issuing state. The only scenario which has a likelihood to be applicable to the case is when somebody, who has received a sentence of imprisonment or detention, flees from the issuing state either before commencing that sentence or before completing it. Ciaran Tobin however left Hungary still during the proceedings, rather than after the sentencing, and therefore that legal provision is not pertinent to his case. At the same time the Irish court examined whether Tobin had fled Hungary: this is the condition of surrender set out in the Irish clause. The Judge analyzed the word “flee” in the various versions of the framework decision drafted in different languages. He found that the legislators deliberately chose this expression instead of the more neutral word “leave.” Since Ciaran Tobin left the country, the justice did not think that his departure constituted an act of “fleeing” in the sense implied by the framework. Therefore, Ireland will not hand over the convicted man to Hungary for the purpose of executing the sentence.

The Hungarian court will sustain the arrest warrant until 1 February, 2010, i.e. until the time when the Hungarian statute of limitation prevents the authorities from enforcing the sentence any more. Should Tobin decide to leave the territory of Ireland, another EU member could surrender him to Hungary. In practice, however, the chance of that happening is very slim, indeed: it could only take place, if Tobin were arrested in a third country and the Interpol records revealed that the Hungarian court had issued an arrest warrant against him. According to an even more unlike scenario, Tobin could either return to Hungary voluntarily and report to complete his sentence.

Ireland was showered with criticism in reaction to its decision not to enforce Tobin’s surrender. But before we put the blame squarely on the Irish judges for offering a too literal interpretation of the law or for lacking the courage to give it an activist interpretation, it would be wise if we stopped for a moment to consider whether the Hungarian judicial system had done everything in its power to bring Tobin to justice.

It seems to me that the Hungarian authorities have committed several mistakes. First, Tobin was permitted to leave Hungary on the payment of insurance in the sum of HUF 500,000 regardless of the sizeable risk that he may decide not to return to Hungary. Second, Hungary did not give due consideration to the most obvious alternative, the execution of the sentence in Ireland, even though, if we were to subscribe to the view that retaliation was not the only objective of punishment, that alternative would have been more attractive from the viewpoint of re-socialization. A more prudent approach than asking for surrender would have been to compose the arrest warrant so as to request the detention of the Irish offender in Ireland from the start, since in that case the Irish court could not have been in the position to refer to the difference between “fleeing” and “leaving,” because then the Hungarian judiciary would have asked for the recognition and execution of the Hungarian sentence in Ireland in the spirit of the mutual recognition advocated by the Tampere Convention. This did not happen, and we may ask what can be done ex post facto, i.e, whether the Hungarian state could ask now for the recognition of its judgment and enforce it in Ireland.

A 2005 Communication from the Commission to the Council and the European Parliament on the mutual recognition of judicial decisions in criminal matters and the strengthening of mutual trust between Member States urges to permit the enforcement of a prison sentence ordered in one Member State by an other Member State the convict is a national of. The planned related Council Framework Decision however has not been called into life so far. In the lack of a European Union mechanism on the subject, diplomatic consultations were taken place in the Tobin controversy. So far the negotiation between the Hungarian and Irish Justice Ministers on the request of enforcing the judgment against Ciaran Tobin in Ireland turned out to be unsuccessful.

It would be equally unfair, however, to blame the Hungarian authorities for everything. In my opinion, the main problem arises from the lack of the “mutual confidence” described at the Tampere summit as the cornerstone of judicial cooperation. If this mutual confidence existed, custodial sentences issued in any Member State would automatically become enforceable in any other Member State. As things are at the moment, however, we are still light-years away from the realization of that possibility. Quite apart from the theoretical and conceptual differences, the practical implementation of, and the compliance with, the human right standards reveal vast differences all over the European Union. And as long as this continues to be the case, there will be, there can be, no mutual confidence

(reprint courtesy of BlogEuropa)

2000. 09. 19.: How do you sleep?

Mivel Írország 1966-ban, Magyarország 1994-ben csatlakozott az 1957-ben Párizsban aláírt Európai Kiadatási Egyezményhez, 2000. szept. 19-én, aznap, amikor Ciaran Tobinnak Bereczné bíró visszaadta az útlevelét, az Írország és Magyarország közötti kiadatási ügyeket az alábbi törvény szabályozta:

1994. évi XVIII. törvény
a Párizsban, 1957. december 13-án kelt, európai kiadatási egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyveinek kihirdetéséről

Ebből idézünk:

"A 6. Cikkhez:
a) Magyarország - a Párizsban, 1947. február 10-én kötött békeszerződés 6. Cikk 1. a) pontjának érintetlenül hagyásával - nem engedélyezi magyar állampolgárok kiadását."

Írország törvénye lényegében ugyanezt mondja. Nem olyan különleges tehát, hogy a 2000-ben érvényben lévő ír törvény nem engedélyezte ír állampolgárok kiadását. A magyar se magyarokét.

Visszatérve Írország törvényére: az eljáró magyar hatóságok a fentieket nyilván tudták.

És mégis. 2000. szept. 19-én a Budakörnyéki Bíróság, személy szerint az eljáró dr. Bereczné bíró visszaadta a kétszeres gyermekgyilkos Ciaran Tobinnak útlevelét.

Tessék csak hazautazni, miszter Tobin. Majd szólunk, ha uraságodnak börtönbe kell méltóztatni vonulni, és majd akkor vissza tetszik hozzánk jönni leülni azt a röpke pár évet. De tudja mit? Inkább adunk majd egy felfüggesztettet, és akkor vissza se kell jönni. Így jó lesz, miszter Tobin?

Tisztelt Bereczné bírónő, meg tudja ezt magyarázni? Úgy értem, a maga szerepét ebben a koszos ügyben. És mondja: hogy' alszik?

Ma az Indexben: Ne kotorássz

Az alábbiakban a mai Indexből idézünk:

"... a rendszerváltáskor rövid ideig élt a remény, hogy ezentúl lesz jogbiztonság az országban, és az állampolgárok érvényesíthetik törvényes jogaikat. Mára tisztán látszik, hogy nem, vagy alig javult a helyzet a rendszerváltás előtti időkhöz képest: a hivatalos iratok szinte ugyanúgy hozzáférhetetlenek, a nyilvánosság ellenőrző szerepe az igazságszolgáltatás környékén kicsit sem érvényesül. A Büntetőeljárási Törvény 2003 nyarán mindenféle sajtóvisszhang nélkül életbe lépett módosításai közül az egyik legpofátlanabb az a tétel volt, amit az egyébként liberális színekben politizáló igazságügyi miniszter, Bárándy Péter vitt át, nevezetesen, hogy a bírósági iratokba csak a perbeli feleknek van joga betekinteni. A korábbi gyakorlat és szabályozás szerint - a '70-es, '80-as évekre visszanyúlóan - maga az eljáró bíró, illetve később a megyei elnök dönthetett arról, hogy kiadja-e az iratokat az azt kérő újságírónak, és egyébként rendszerint úgy döntött, kiadja. A 2003-as módosítás furmányos módon zárja ki a betekintésből a nyilvánosságot, hiszen közvetlenül nem tilt, csak áttételesen."

"...üzen a hatalom (az igazságszolgáltatás): ha egyszer az ügyed lezárult az aktáddal együtt, akkor ne akarj az aktákban kotorászni, de főleg ne akarj másolatot, ne nagyon vitasd az ítéletet, ne próbálj ellenőrizni egyes részleteket."

"Még akkor is ez az üzenet, ha csupán arról van szó, hogy a büntetőeljárási törvény pontatlanul vagy hiányosan fogalmaz, azt mondja ugyanis: az eljárás során keletkezett iratokról az a bíróság, ügyész, illetve nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van, a büntetőeljárásban részt vevő személyek kérelmére, legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül másolatot ad ki. Ez a passzus valóban nem rendelkezik arról, mi van akkor, ha valakinek az ügye már lezárult, és mégis betekintést, ne adj' isten másolatot szeretne az iratokból. Ami azonban az alkotmányosságot, a jogbiztonságot, az igazságszolgáltatásba és a demokráciába vetett hitet illeti, a lezárt aktákkal együtt az is láthatatlanná válik.

"Mint tudjuk, a Ciaran Tobin-ügyben 2002. okt. 10-én jogerős ítélet született, vagyis az ügy aznap lezárult. Az akták Bárándy Péter, a Tobin-védő későbbi igazságügyminiszter idején hozott törvény értelmében ezek szerint zároltak.Ha a fentiek helytállóak, a bíróság, még ha kérnénk is, sem adja már ki a következő dokumentumokat:

- Bárándy, Tobin ügyvédjének 2000. 09. 18-i keltezésű, a Budakörnyéki Bíróságnak írt levelét, amelyben azt kéri, a Bíróság engedélyezze Tobin kiutazását az országból.

- Dr. Kuti ügyész 2000. 09. 19-i keltezésű, a Budakörnyéki Bíróságnak írt levelét, amelyben támogatja Tobin ügyvédjének kérését, és azt kéri, a Bíróság engedélyezze Tobin kiutazását az országból, lényegében egy lagzi miatt.

- Berecznének, a Budakörnyéki Bíróság bírájának még aznap 2000. szept. 19-én hozott jóváhagyó határozatát, miszerint engedélyezi Ciaran Tobin távozását Magyarországról.

- Bármilyen dokumentációt arra vonatkozóan, hogy Tobin 2000. okt. 9-i magyarországi visszatérte és 2000. decemberi elutazása között a Budakörnyéki Bíróság miért nem vonta be útlevelét, ill. hogy az útlevél bevonásának elmaradásáért ki a felelős.

Ciaran Tobin 2000. szept. 19-én, a magyar határ átlépésekor tudta, hogy 2000. okt. 9-én vissza fog jönni. Azt is tudta, hogy 2000. decemberében újra el fog menni. Hisz' ezért mert visszajönni. (Hülye lett volna visszajönni, ha ebben nem lett volna biztos.) Így azt is tudta, éspedig már 2000. szept. 19-én, hogy útlevelét az ég világon senki sem fogja elvenni tőle 2000. okt. 9-e és 2000. decemberi végleges távozása között.

De honnan tudta?

Érdekes lenne megnézni Tobin 2000. évi repülőjegy-foglalásainak, -vásárlásainak időpontját. Sok mindent megtudnánk belőle.

Egyben biztosak lehetünk: amikor 2000. decemberében Ciaran Tobin a dublini gépről utoljára pillantott le a 11-es útra, annak is a leányfalui szakaszára, a Móricz Zs. út és az Erkel utca kereszteződésére, Marci és Petra növögető kis fájára, a helyreállított "Gyalogátkelőhely" táblára, átvillant agyán országa törvényeinek attól a pillanattól rá vonatkozó - és általa nyilván addigra már kívülről fújt - passzusa: "14.—Extradition shall not be granted where a person claimed is a citizen of Ireland, unless the relevant extradition provisions otherwise provide."

Vagyis Írország saját polgárait más országnak nem adja ki.

Ezt épp Dr. Kuti ügyész és Bereczné bíró ne tudta volna?

Az autósok vezetnek

Mindenki másképp csinálja: Németország

Magyarország is ilyen lehetne. Ha akarnánk.

Marci and Petra. Killed by Ciaran Tobin at 3.45pm, on April 9, 2000.

Jim Flevin's contributions

As far as we are concerned, ex-Ambassador Flevin's contribution was to help a double killer escape justice.

Éljen: törvénnyel a gyorshajtókért!

Ezek a gyilkos kütyük minden normális országban be vannak tiltva. Itthon miért nincsenek?

From the Origo Fórum

Idén már 158 ember menekült meg

Magyarország közlekedésbiztonságát tekintve a 2008. évtől javulás figyelhető meg. Az elmúlt év hasonló időszakához képest 2008. május hónapban a személysérüléses balesetek száma az alábbi adatokat mutatja:

Az összes bekövetkezett személyi sérüléses balesetek száma 1,63 %-kal csökkent. (1721 – 1693)
A halálos kimenetelű balesetek száma 8,45 %-kal csökkent. (71 – 65 eset)
A súlyos sérüléses balesetek száma 7,77 %-kal csökkent. (592 – 546 eset)
A könnyű sérüléses balesetek száma 2,27 %-kal nőtt. (1058 – 1082 eset)

A meghalt személyek száma a tavalyi év hasonló időszakához képest 78 főről 74 főre csökkent, amely 5,13 %-os javulást jelent, így 2008. május hónapban 4 ember életét „mentettük” meg a tavalyi időszakhoz viszonyítva. Az ittasan okozott közúti balesetek száma 18,78 %-kal csökkent az elmúlt év hasonló időszakához képest.

A legtöbb baleset az elsőbbség meg nem adásához kötődik, ezt követi a gyorshajtás, majd az irányváltoztatás, haladás és kanyarodás szabályainak meg nem tartása. A legtöbb balesetet május hónapban is a személygépkocsi-vezetők okozták. Őket követik a kerékpárosok, a tehergépkocsi vezetők és a gyalogosok.

Az elmúlt év hasonló időszakához képest 2008. első öt hónapjában a személysérüléses balesetek száma az alábbiak szerint alakult:

Az összes bekövetkezett személyi sérüléses balesetek száma 6,22 %-kal csökkent. (7653 – 7177)
A halálos kimenetelű balesetek száma 29,98 %-kal csökkent. (437 – 306 eset)
A súlyos sérüléses balesetek száma 11,34 %-kal csökkent. (2575 – 2283 eset)
A könnyű sérüléses balesetek száma 1,14 %-kal csökkent. (4641 – 4588 eset)

A meghalt személyek száma a tavalyi év hasonló időszakához képest 486 főről 328 főre csökkent, amely 32,51 %-os javulást jelent, így a 2008. évben ezidáig 158 ember életét „mentettük” meg. Kiemelendő, hogy a csökkenés meghaladja a Kormány által 2010-re előírt 30 %-os szintet.

Az összességében tapasztalható csökkenő tendencia betudható a folyamatos rendőri jelenlétnek, illetve a bevezetett új jogszabályváltozásoknak. (előéleti pontrendszer, vezetői engedély elvétel, objektív felelősség)

Forrás: ORFK Szóvivői Iroda

Index Fórum, 2000. 04. 12.: A száguldozó ír?

100-zal hajtott a rendőrfőnök

Ilyen mifelénk eddig is volt. Ami új, hogy nincs kivételezés. Tobinnál, félő, még volt.